Ám a napnak korántsem volt még vége! Az ellenállás még jelen volt, a brit haderő viszont nem tudta, hogy csak két főről van szó (Szilveszter+én). Míg a nap lassan eltűnt a horizont mögött, csend honolt a táborunkban. Felvertük a sátrakat, tüzet raktunk, élveztük a csendet és a természetet (jómagam legalábbis próbáltam, de rájöttem, hogy ezt jelen esetben csak egyedül lehet kivitelezni :) ). Mivel baráti rádióadást már nem kaphattunk, teljesen átálltunk az ellenfél adására. Este 8-9 óra tájékában megnőtt a zaj az éterben. Jönnek... Mikor már olyan közelségbe kerültek, hogy a mozgolódásuk zaja hallhatóvá vállt, megengedtem magamnak egy kis rosszaságot: beleszóltam a rádióadásukba. Az egyik tag útkeresést rendelt el, nem találták a hidat. Segítettem rajtuk "Gyertek a hidacskához!" felszólítással. Nem tűnt fel nekik, hogy nem a csapatuk valamely tagjától érkezett az adás, nyugtázta valaki és elindultak. Ekkor két ujjammal jó hangosat fütyültem, melynek hatására a rádióforgalom drasztikus méreteket öltött, szegény walki-talkie-m alig győzte a sok recsegést és a sípolást. Maga a jelenet kellően vicces volt, a tűz közelében, egy félig kidőlt fa mögött feküdve alig bírtam visszafojtani a röhögésem. Két ember és egy fütty megállított és visszavonulásra késztetett egy egész csapatot. Igaz, hogy csak négyen voltak... :)
Szerencsére nem adták fel, egy idő múlva újra neszeket hallottunk. Előtte a horgászok által használt kis fényrudakat helyeztünk el, illetve lőttünk ki különböző helyekre. A helyzetünket is megváltoztattuk, Szilveszter lehasalt egy fa tövében, én pedig egy másik félig kidőlt monstrumon álltam, pár fényrúddal és a puskámmal a kezemben. Teljesen besötétedett, a Hold viszont elegendő fényt adott.
Az ellenség az éj leple alatt épített egy hidat és azon jöttek át a mi oldalunkra. Ezt észlelvén újabb fütty kíséretében kilőttem egy fényrudat, jelzőfény gyanánt. Na ez is szépen megkavarta őket, de nem hátráltak meg, lassan, de biztosan egyre közelebb értek. Társamat egyáltalán nem vették észre, én meg csodálkoztam, hogy engem még mindig nem vettek észre. (Abszolút "fedetlen" voltam a kidőlt fa törzsén álltam, nekidőlve egy másik fa törzsének.) Kisvártatva Szilveszter tüzet nyitott, felpörögtek az események. Két fő kerülőt tett és a bázis felől zártak. Ekkor ért a találat, ugyanis rádión kértem őket, hogy rakjanak a tűzre, mert különben kialszik :) a készülék piros LED-je szemet szúrt az egyik brit katonának, aki tüzelt és talált. Kisvártatva Kollégámat is megtalálták, likvidálták. Az éjszaka hátralévő részét együtt töltöttük el, a Bravo Team nem ment vissza a táborukba, a tűz körül érte őket az álom, mindenféle alvó alkalmatosság nélkül, teljesen puritán körülmények közt.
Összességében egy hihetetlenül jó hétvége volt, többet, szebbet nem is lehet róla mondani. Még több ilyet!