A hosszú hétvége és a csillagok szerencsés együttállásának eredményeképp, vasárnap ellátogattunk Deltával Zobákra, a Vadon Airsoft Team által rendszeresen szervezett játékok egyikére.
Nagyjából 30-an döntöttek hasonló módon, játékosokból nem volt hiány. 

A kitervelt feladatok színesnek, ötletesnek bizonyultak, igaz borítékolható volt, hogy melyik oldal lesz eredményesebb. Kezdésnek "Army of two" néven bemelegítő kör indult. Két védő, mindenki más támadó. Ha egy támadót találat ért, a karszalagot átfordítva (és a visszaállópontra elsétálva) már a védő oldalt erősítette az éledést követően. A feladat pedig egy zászló kijuttatása volt az épületből.

Ez után a "nagy" játék következett. A pályán 20-30 teniszlabda lett szétszórva. A két csapatnak ezek összegyűjtése és a bázisra eljuttatása volt a cél. Természetesen a rablás engedélyezett volt. Itt érződött meg leginkább a csapatok közti hézag. Vadon helyismerete nagyobb, a szervezők ott játszanak, tőlük szórták ketten szét a labdákat. A másik oldal pedig a többi játékos színes elegye. Már csak ebből az okból is egyenlőtlen volt a felállás, hiszen ez a brigád nincs úgy összeszokva, nem volt egység.

Deltával úgy döntöttünk, hogy a labdák keresése helyett inkább megcélozzuk a tetőt és onnan támogatjuk a többieket. A bázispont nagyjából alattunk helyezkedett el, jó rálátásunk volt a terepre. A szemközti oldalon, egy másik tetőn az ellenfél is szemlélte a pályát, illetve a mieink helyzetét rádiózta a társainak. 

A tetőn gubbasztva többször megálltunk (nem enni) és filozofáltunk: Mi hiányzik innen? Mi az, ami megvan azokban a játékokban, amiket mi csinálunk? Amitől megvan az az izgalom, a harci szellem/láz, Aminek következtében képesek vagyunk egész nap sunyulni, beleélni magunkat a dologba?

Egy aljas, gerilla harcmodoros mozzanatot még tettünk a játék vége felé, vaksötét alagútban az ellenség medikpontjától nem messze. A Többiek is kezdtek fáradni, a hátralévő időt amolyan pályabejárással töltöttük. 
Mint mindig, most is forgott a fejkamera: